csütörtök, november 18, 2010

Breaking news: kenyeret sütöttem!

Több mint fél év paleo után erre is rászántam magam. Hogy miért, azt igazából nem is tudom. Eddig beértük anyukám kenyerével. Olykor-olykor azért jól jött, de zavart, hogy abban csak-csak van zabkorpa. Aztán ma délelőtt, valahogy ihletem támadt. Nézegettem a hűtőmben a megannyi rám maradt tojásfehérjét, kidobni mégis kár lenne, nem is tudom, mi a fenét csináljak belőle... és hirtelen olyan egyszerűnek tűnt: Kenyeret! Elég egy tálat bepiszkolni, csak pikk-pakk összekeverem és már mehet is a sütőbe! Talán a bolondok szerencséje, de így lett :D Kicsit ormótlan, repedezett, de az enyém. Az én kenyerem! Kívül ropogós, belül puha és csuda finom! Semmilyen hozzávaló íze nem dominál. Egyszerűen finom, kenyérízű. Sajnos be is vágtam már két szeletet, vajasan (pontosabban vajzsírosan! Ha vajat írok, én mindig vajzsírra gondolok. Csak néha megfeledkezem magamról.) zsázsával megrakva. Most nem győzök ujjongani és levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra. Tényleg, igazán büszke vagyok magamra.

péntek, november 12, 2010

Liba nem, de köret volt

Igen, elfelejtettem. Én, aki annyira szereti a libamájat, megfeledkeztem a Márton napról, elmaradt a libavacsora. De tudat alatt dolgozhatott bennem valami, mert bár liba nem volt, az ebédhez (grillezett lazac) szánt köret tökéletes lett volna mondjuk egy jó darab ropogósra sült libacomb mellé is: narancsos káposztasaláta. Az első falat után rögtön a fejemhez is kaptam: libát akarok! El is határoztuk, hogy a hétvégén pótoljuk a libavacsorát, és már az sem kérdés, mi lesz mellé a köret. Még nektek sem késő :)
Végre egy könnyed köret, ami túlmutat az általam oly szeretett, de már nagyon unt almás dinsztelt káposztán. Kreatív, színes és könnyedebbé teszi az amúgy oly laktató libamenüt. Mindemellett pofon egyszerű elkészíteni. Ötperces.
Hozzávalók:
  • 1 kisebb fej lila káposzta
  • 2 közepes méretű narancs
  • 1ek olívaolaj
  • fél citrom leve (óvatosan, ízlés szerint adagoljátok)
  • 1ek balzsamecet (eredeti recept szerint almaecet)
  • chili
  • csipet só

csütörtök, november 11, 2010

A tökéletes vacsora

Mintha mostanában elszálltam volna magamtól a sok "tökéletes" étellel. De nem, nem, tényleg nem! Sőt! Ez a vacsora csak 50 százalékban az én érdemem.  Ugyanis sikerült tökéletesre grilleznem a tonhalat. Kívül ropogós, belül lágy,  egyáltalán nem száraz. Ami nem nagy kihívás, csak bátorság kérdése. De mégis! Mert ettem én már puccos étteremben cipőtalpat tonhalsteak helyett. Pontosabban Í.F. Vagyis ő is visszaküldte, mert tényleg annyira, de annyira száraz volt... sajnos a második sem lett jobb. Abba meg már jobb nem belegondolni, hogy hogyan hálálhatta meg a szakács művének visszadobását :D
Szóval, a másik 50% Jamie Olivert illeti. "...és egyszerűen csak főz!" című könyvéből származik a recept: "Sült édeskömény koktélparadicsommal, olajbogyóval, fokhagymával és olívaolajjal". Én csak két dolgot tettem: lecseréltem a koktélparadicsomot pritaminpaprikára (mert utóbbi paleo) és a fekete olajbogyót zöld olívára (utóbbi volt otthon, előbbi nem:).
Hozzávalók:
  • 2 édesköménygumó
  • 2-4db (ízlés szerint) pritaminpaprika
  • 1 nagy marék kimagozott zöld olívabogyó (vagy az eredeti recept szerint: fekete olajbogyó)
  • 1 kis marék frissen lecsipkedett kakukkfűlevél
  • 2 gerezd meghámozott, finomra vágott fokhagyma

  • frissen őrölt fekete bors
  • extra szűz olívaolaj
  • 1dl száraz fehérbor
  • 2 diónyi vajzsír
  • fejenként egy-egy tonhalszelet (2-300g)
  • fejenként fél citrom

szerda, november 10, 2010

Paradicsom helyett: pucoljatok paprikát!

Nemrég már megírtam a bolognai receptjében, de olvastam, hogy többek túl bonyolultnak találják a módszert. Tegnap épp egy újabb kör paprikát hámoztam (ketchup kísérlet - egyelőre nem nyilvánítanám sikeresnek:), és arra gondoltam, készítek pár fotót és bemásolom ide mégegyszer. Mert tényleg egyszerű, praktikus és gyors! Valamint a piros húsú paprika, legyen az kaliforniai vagy pritamin, nagyon, de nagyon finom grillezve!  Paleósoknak pedig a legszuperebb megoldás a paradicsom helyettesítésére.



hétfő, november 08, 2010

Hiányzik a krumpli?


szerda, november 03, 2010

Tökéletes előételt alkottam: libamáj tortácskák

Azaz füstölt libamáj hagymalekvárral, sült almával, tokaji aszús aszpikban.

Imádom a  libamájat, sőt, a kacsamájat is (sőt, minden májat:) Általában salátát készítek hozzá, pirított hagymával, almával, kevés balzsamecettel. Most azonban előételként szerettem volna felszolgálni a legeslegfinomabb füstölt libamájat, amit valaha ettem. A saláta túl sok. De akkor hogyan? Nézelődtem, kutattam receptek után, de sehol nem találtam az igazán 'kompakt' megoldást, ami megfelelt volna az elképzelésemnek. Így rögtönöztem. Magamtól. Teljesen egyedül. És bár a hagyma-alma-tokaji aszú-libamáj klasszikus kombináció, sikerült olyat alkotnom, mely a barátnőm szerint "Michelin csillagos" alkotás! Pont attól a pici plusztól, ahogy az egész összeállt. Nem dicsekedni akarok, de most nagyon büszke vagyok magamra :)
Mielőtt megijednétek, hogy ez túl bonyolult, macerás, és úgysincs gyakorlatotok: NE! Pont az a csodás az egészben, hogy roppant egyszerű! Tényleg pikk-pakk elkészíthető, csak bátorság kell hozzá és a tökéletes füstölt libamáj. Na meg finom, igazi balzsamecet. És máris bezsebelhettek minden elismerést!

hétfő, november 01, 2010

Díjat kaptam!

Igen, méghozzá két helyről is megkaptam a "Kreatív blogger" díjat!
Nagyon-nagyon köszönöm BB-nek, a "Paleoihlet" szerzőjének és az "LC Cuisine" szerzőjének (kinek nevét nem tudtam kinyomozni:)Ígérem, minden igyekezetemmel azon leszek, hogy e kitüntető címnek a jövőben is megfeleljek (egyre inkább)!
Továbbá itt köszönöm meg minden olvasómnak, követőmnek a belém vetett bizalmat, az érdeklődést, a visszajelzéseket, hozzászólásokat!
A díjjal együtt járó "kötelezettségek" egyike, hogy tovább kellene adnom 7 másik blognak. Remélem senkinek nincs ellenére, de én rendhagyó módon teljesítem ezt a feladatot: nem egyszerre, kapkodva, hanem megfontoltan szeretném szétosztani a díjakat, azoknak, akikről igazán azt gondolom, hogy megérdemlik :) Ezért a nyitva hagyott helyeket később töltöm majd fel, a frissülést pedig 1-1 új post jelzi majd.
  • MOSOLYKA - Elsőként álljo itt egy lány blogja, aki az izomsorvadás ellenére nem ismer olyan szót hogy rosszkedv. Viszont lételeme a vidámság, mosolygás és derű. Ő Hozleiter Fanny. Olvassátok szeretettel. És olvassátok, mert megéri, higgyétek el!






További "kötelezettségem" megosztani veletek 7 dolgot magamról. Az előbbihez hasonlóan ezt a 'feladatot' is rendhagyó módon teljesítem. Már csak azért is, mert  nehéz magamról objektív képet festeni. Honnan tudjam, mi az ami igazán fontos és mi az ami kevésbé? Mi az ami tényleg jellemez, és mi az a tulajdonság, amit csak szeretnék a magaménak tudni? ezért inkább megkértem a barátaimat, jellemezzenek ők pár szóban/mondatban. Kinek, hogyan tetszik. Írják le spontán az első gondolataikat, ami rólam eszükbe jut. Ilyennek látnak a barátaim (a válaszok érkezési sorrendjében):
  • "Kreatív, utóbbi időben feshiniszta, régebben egy kicsit hedonista, ambiciózus, az régebben jobban, mint most, most inkább életélvező, analizáló, utóbbi időben ugyancsak sportiszta, önsanyargató, természetesen okos."
  • "életvidám cinikus, hatalmas szívvel. überverbális kolibri. elszánt gasztromajszter. manócska MINDIG stílusos csomagolásban. mr wolf női kiadásban (tudod, ő a Pulp Fiction-ös problémamegoldó, aki nem ismer lehetetlent)"
  • "kompakt, akaratos, énekel, fesztivál, kávé, jóindulat-segítség, diéta"
  • "Kicsi, aranyos belevaló csajszi, vagány, kreatív és szeretem!"
  • "kitartó, odaadó, kedves és szép :)"
Neveket azért nem írok, mert nektek úgysem mondana semmit. Én pedig mindegyikről tudnám ki írta, még akkor is, ha nem lettek volna aláírva a válaszok. Köszi nektek!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...