kedd, december 28, 2010

A karácsonyon túl - egy kis diétás

Ajjaj! Tele van az internet 'tuti' diétás tippekkel a karácsonyi zabálás kikúrálására. Persze, ez annyira nem érinti a paleos 'népességet', de ha karácsonykor kicsit többet ettél a kelleténél, még paleo ételekből is felugorhat néhány kiló. Talán érdemes a két ünnep között egy kicsit tényleg jobban odafigyelni. A tutitippek közül a lénappal még egyet is tudok érteni. Jó egy kicsit pihentetni, szűkíteni a gyomrot, és még a közérzetnek is jót tesz. Én legalábbis mindig könnyebbnek érzem magam egy-egy ilyen nap után. De a kedvencem, hogy ezután tarts egy szénhidrát napot. Mert az olyan könnyen emészthető. Hehe. Tartsd meg a szénhidrátfüggésed és csodálkozz, hogy a mérleg nem mozdul egy millimétert sem lefelé! Szuper tanács! A lénap után pedig egyszerűen érdemes könnyebb, egyszerűbb ételeket fogyasztani pár napig. Elhagyni a xukros sütiket, diót, mogyorót, mandulát, és inkább a salátákra, levesekre helyezni a hangsúlyt. Vagy itt van pl. ez egy teljesen egyszerű, gyors vacsora, diétás a négyzeten. Mindemellett nem szép, de finom.

péntek, december 24, 2010

Kis karácsony, nagy karácsony... Nagyon boldog karácsonyt kívánok nektek!


És ha esetleg kifogynátok a karácsonyi desszertekből, vagy valami újra vágytok, íme egy egyszerű, nyerő ötlet: sült alma. Sok helyen, pl. Ausztriában, tradicionális karácsonyi desszert. Könnyű, finom és nem utolsó sorban fenséges illatokat áraszt, míg a sütőben puhul, pirul! Hagyományosan töltött, de ahány ház, annyi szokás. Mindenki a maga ízlése szerint tömhet bele mindenféle jót. Csak fantázia kérdése. Azért is bátorkodom így, az utolsó pillanatban feltölteni, mert igazából még recept sem kell hozzá. Nem is írok. Inkább hagyom egy kicsit kalandozni a fantáziám, és ötleteket próbálok adni.
Biztosan szükséged lesz almára és egy karalábévájóra. Ez úgy néz ki, mint egy fagyiskanál, csak sokkal kisebb. Szerintem a a legalkalmasabb eszköz az alma magjainak eltávolítására és egy belső üreg kialakítására.

péntek, december 17, 2010

Csokicsoda torta

Már sokadszorra készítem el ezt a tortát, és eddig mindig nagy sikert aratott. Többeknek ígértem is már a receptet. De azt mégsem írhatom, hogy "végy egy kicsit ebből, egy kicsit abból, kevergesd egy ideig, aztán talán egy kicsit tovább, és ha szerencséd van, akkor lehet, hogy sikerül." :))) Szóval, idő kellett, hogy megalkossam a pontos receptet.
Külön dilemmát okozott a máz, mert eddig azt a Hamburgból 'importált' kókuszzsírommal könnyedén elkészítettem. De itthon ilyen nincsen. Sehol. Egyáltalán. Így új alapanyagot kellett felkutatnom. Nem volt egyszerű, de tényleg. Elmondani nem tudom, hány hűtőpultot böngésztem át, hány bioboltban jártam... aztán megtaláltam: pálmazsír! Olcsó, egyszerű. (Kísérlet van még kilátásban kakaóvajjal, de 4500Ft/kg áron nem tűnik kifizetődőnek.)

péntek, december 17, 2010

Töltött muffin csokicsoda

Ez a recept nem újdonság azok számára, akik ismerik a csokicsodát. Ez itt szinte ugyanaz, csak muffin formájában, egy kis erdei gyümölcs lekvárral megtöltve. Azért írok róla mégis, mert fontos előrelépést tettem csokicsoda-keverés ügyben: nem a masszát kell a fehérjéhez adni kanalanként, ahogy az eredeti receptben írtam, hanem éppen fordítva! Eddig mindig attól tartottam, hogy ha a tojásfehérjét dolgozom bele a masszába, akkor összetörik a hab, és egy kemény pacává sül az egész. Aztán vettem egy nagy levegőt és tettem egy kísérletet. Siker! Teljesen egyenletes tészta, tökéletes állag, mindenféle darabkák nélkül. Öröm a köbön!

csütörtök, november 18, 2010

Breaking news: kenyeret sütöttem!

Több mint fél év paleo után erre is rászántam magam. Hogy miért, azt igazából nem is tudom. Eddig beértük anyukám kenyerével. Olykor-olykor azért jól jött, de zavart, hogy abban csak-csak van zabkorpa. Aztán ma délelőtt, valahogy ihletem támadt. Nézegettem a hűtőmben a megannyi rám maradt tojásfehérjét, kidobni mégis kár lenne, nem is tudom, mi a fenét csináljak belőle... és hirtelen olyan egyszerűnek tűnt: Kenyeret! Elég egy tálat bepiszkolni, csak pikk-pakk összekeverem és már mehet is a sütőbe! Talán a bolondok szerencséje, de így lett :D Kicsit ormótlan, repedezett, de az enyém. Az én kenyerem! Kívül ropogós, belül puha és csuda finom! Semmilyen hozzávaló íze nem dominál. Egyszerűen finom, kenyérízű. Sajnos be is vágtam már két szeletet, vajasan (pontosabban vajzsírosan! Ha vajat írok, én mindig vajzsírra gondolok. Csak néha megfeledkezem magamról.) zsázsával megrakva. Most nem győzök ujjongani és levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra. Tényleg, igazán büszke vagyok magamra.

péntek, november 12, 2010

Liba nem, de köret volt

Igen, elfelejtettem. Én, aki annyira szereti a libamájat, megfeledkeztem a Márton napról, elmaradt a libavacsora. De tudat alatt dolgozhatott bennem valami, mert bár liba nem volt, az ebédhez (grillezett lazac) szánt köret tökéletes lett volna mondjuk egy jó darab ropogósra sült libacomb mellé is: narancsos káposztasaláta. Az első falat után rögtön a fejemhez is kaptam: libát akarok! El is határoztuk, hogy a hétvégén pótoljuk a libavacsorát, és már az sem kérdés, mi lesz mellé a köret. Még nektek sem késő :)
Végre egy könnyed köret, ami túlmutat az általam oly szeretett, de már nagyon unt almás dinsztelt káposztán. Kreatív, színes és könnyedebbé teszi az amúgy oly laktató libamenüt. Mindemellett pofon egyszerű elkészíteni. Ötperces.
Hozzávalók:
  • 1 kisebb fej lila káposzta
  • 2 közepes méretű narancs
  • 1ek olívaolaj
  • fél citrom leve (óvatosan, ízlés szerint adagoljátok)
  • 1ek balzsamecet (eredeti recept szerint almaecet)
  • chili
  • csipet só

csütörtök, november 11, 2010

A tökéletes vacsora

Mintha mostanában elszálltam volna magamtól a sok "tökéletes" étellel. De nem, nem, tényleg nem! Sőt! Ez a vacsora csak 50 százalékban az én érdemem.  Ugyanis sikerült tökéletesre grilleznem a tonhalat. Kívül ropogós, belül lágy,  egyáltalán nem száraz. Ami nem nagy kihívás, csak bátorság kérdése. De mégis! Mert ettem én már puccos étteremben cipőtalpat tonhalsteak helyett. Pontosabban Í.F. Vagyis ő is visszaküldte, mert tényleg annyira, de annyira száraz volt... sajnos a második sem lett jobb. Abba meg már jobb nem belegondolni, hogy hogyan hálálhatta meg a szakács művének visszadobását :D
Szóval, a másik 50% Jamie Olivert illeti. "...és egyszerűen csak főz!" című könyvéből származik a recept: "Sült édeskömény koktélparadicsommal, olajbogyóval, fokhagymával és olívaolajjal". Én csak két dolgot tettem: lecseréltem a koktélparadicsomot pritaminpaprikára (mert utóbbi paleo) és a fekete olajbogyót zöld olívára (utóbbi volt otthon, előbbi nem:).
Hozzávalók:
  • 2 édesköménygumó
  • 2-4db (ízlés szerint) pritaminpaprika
  • 1 nagy marék kimagozott zöld olívabogyó (vagy az eredeti recept szerint: fekete olajbogyó)
  • 1 kis marék frissen lecsipkedett kakukkfűlevél
  • 2 gerezd meghámozott, finomra vágott fokhagyma

  • frissen őrölt fekete bors
  • extra szűz olívaolaj
  • 1dl száraz fehérbor
  • 2 diónyi vajzsír
  • fejenként egy-egy tonhalszelet (2-300g)
  • fejenként fél citrom

szerda, november 10, 2010

Paradicsom helyett: pucoljatok paprikát!

Nemrég már megírtam a bolognai receptjében, de olvastam, hogy többek túl bonyolultnak találják a módszert. Tegnap épp egy újabb kör paprikát hámoztam (ketchup kísérlet - egyelőre nem nyilvánítanám sikeresnek:), és arra gondoltam, készítek pár fotót és bemásolom ide mégegyszer. Mert tényleg egyszerű, praktikus és gyors! Valamint a piros húsú paprika, legyen az kaliforniai vagy pritamin, nagyon, de nagyon finom grillezve!  Paleósoknak pedig a legszuperebb megoldás a paradicsom helyettesítésére.



hétfő, november 08, 2010

Hiányzik a krumpli?


szerda, november 03, 2010

Tökéletes előételt alkottam: libamáj tortácskák

Azaz füstölt libamáj hagymalekvárral, sült almával, tokaji aszús aszpikban.

Imádom a  libamájat, sőt, a kacsamájat is (sőt, minden májat:) Általában salátát készítek hozzá, pirított hagymával, almával, kevés balzsamecettel. Most azonban előételként szerettem volna felszolgálni a legeslegfinomabb füstölt libamájat, amit valaha ettem. A saláta túl sok. De akkor hogyan? Nézelődtem, kutattam receptek után, de sehol nem találtam az igazán 'kompakt' megoldást, ami megfelelt volna az elképzelésemnek. Így rögtönöztem. Magamtól. Teljesen egyedül. És bár a hagyma-alma-tokaji aszú-libamáj klasszikus kombináció, sikerült olyat alkotnom, mely a barátnőm szerint "Michelin csillagos" alkotás! Pont attól a pici plusztól, ahogy az egész összeállt. Nem dicsekedni akarok, de most nagyon büszke vagyok magamra :)
Mielőtt megijednétek, hogy ez túl bonyolult, macerás, és úgysincs gyakorlatotok: NE! Pont az a csodás az egészben, hogy roppant egyszerű! Tényleg pikk-pakk elkészíthető, csak bátorság kell hozzá és a tökéletes füstölt libamáj. Na meg finom, igazi balzsamecet. És máris bezsebelhettek minden elismerést!

hétfő, november 01, 2010

Díjat kaptam!

Igen, méghozzá két helyről is megkaptam a "Kreatív blogger" díjat!
Nagyon-nagyon köszönöm BB-nek, a "Paleoihlet" szerzőjének és az "LC Cuisine" szerzőjének (kinek nevét nem tudtam kinyomozni:)Ígérem, minden igyekezetemmel azon leszek, hogy e kitüntető címnek a jövőben is megfeleljek (egyre inkább)!
Továbbá itt köszönöm meg minden olvasómnak, követőmnek a belém vetett bizalmat, az érdeklődést, a visszajelzéseket, hozzászólásokat!
A díjjal együtt járó "kötelezettségek" egyike, hogy tovább kellene adnom 7 másik blognak. Remélem senkinek nincs ellenére, de én rendhagyó módon teljesítem ezt a feladatot: nem egyszerre, kapkodva, hanem megfontoltan szeretném szétosztani a díjakat, azoknak, akikről igazán azt gondolom, hogy megérdemlik :) Ezért a nyitva hagyott helyeket később töltöm majd fel, a frissülést pedig 1-1 új post jelzi majd.
  • MOSOLYKA - Elsőként álljo itt egy lány blogja, aki az izomsorvadás ellenére nem ismer olyan szót hogy rosszkedv. Viszont lételeme a vidámság, mosolygás és derű. Ő Hozleiter Fanny. Olvassátok szeretettel. És olvassátok, mert megéri, higgyétek el!






További "kötelezettségem" megosztani veletek 7 dolgot magamról. Az előbbihez hasonlóan ezt a 'feladatot' is rendhagyó módon teljesítem. Már csak azért is, mert  nehéz magamról objektív képet festeni. Honnan tudjam, mi az ami igazán fontos és mi az ami kevésbé? Mi az ami tényleg jellemez, és mi az a tulajdonság, amit csak szeretnék a magaménak tudni? ezért inkább megkértem a barátaimat, jellemezzenek ők pár szóban/mondatban. Kinek, hogyan tetszik. Írják le spontán az első gondolataikat, ami rólam eszükbe jut. Ilyennek látnak a barátaim (a válaszok érkezési sorrendjében):
  • "Kreatív, utóbbi időben feshiniszta, régebben egy kicsit hedonista, ambiciózus, az régebben jobban, mint most, most inkább életélvező, analizáló, utóbbi időben ugyancsak sportiszta, önsanyargató, természetesen okos."
  • "életvidám cinikus, hatalmas szívvel. überverbális kolibri. elszánt gasztromajszter. manócska MINDIG stílusos csomagolásban. mr wolf női kiadásban (tudod, ő a Pulp Fiction-ös problémamegoldó, aki nem ismer lehetetlent)"
  • "kompakt, akaratos, énekel, fesztivál, kávé, jóindulat-segítség, diéta"
  • "Kicsi, aranyos belevaló csajszi, vagány, kreatív és szeretem!"
  • "kitartó, odaadó, kedves és szép :)"
Neveket azért nem írok, mert nektek úgysem mondana semmit. Én pedig mindegyikről tudnám ki írta, még akkor is, ha nem lettek volna aláírva a válaszok. Köszi nektek!

hétfő, október 18, 2010

A legfinomabb bolognai!

Nem, nem magamat akarom dícsérni. A bolognai szósz elkészítése nálunk kezdetektől fogva "Ínyencebbik Felem" privilégiuma. Ez az ő receptje, az ő ízlése. És bizton merem állítani, kiérdemelte a "legfinomabb bolognai" címet!
Kérdezhetnétek "Minek?! Úgysem tudunk hozzá tésztát enni!" Én erre azt mondom: nem is kell! Az igazi bolognai tele van zöldségekkel és akár egytálételként is értelmezhető.

hétfő, szeptember 06, 2010

Itt van a tök, itt van újra...

Elég erre gondolnom, és már nem haragszom annyira az őszre. Ez a zöldség rengeteg lehetőséget rejt magában! Hiába. Akárhányszor vettem, elhatároztam, hogy most aztán valami különlegességet készítek belőle, mégis a sütőben kötött ki. Kényelmes, finom... minek mással vacakolni?!
De kb. két hete végre rászántam magam, hogy kipróbáljak egy régóta nézegetett receptet (Horst Lichtertől, az egyik kedvenc német főzőműsoromból). Azóta háromszor készítettem el! Kell ennél többet mondani róla?! Talán annyit, hogy szinte bármihez tudom ajánlani. Mindenféle grillezett húshoz, halhoz (különösen halhoz:) nagyon finom. És egyszerű!

kedd, augusztus 03, 2010

Eperbomba

Annyira régen jelentkeztem, hogy már szinte szégyellem magam. Ezért is szerettelek volna meglepni benneteket egy igazán különleges, egyszerű, könnyű, nyári finomsággal. Részben sikerült is, de persze Murphy törvényei szerint, amikor a legjobban igyekszel tökéleteset alkotni, akkor biztosan elszúrsz valamit. Hogy mit szúrtam el, az pontosan látszik a képen. De maradjunk annyiban, Jamie O. szavaival élve, hogy szép rusztikusra sikerült a tortám.
Gyerekkorom egyik kedvenc süteménye (bár ezen anyukám most biztosan meglepődik:), ráadásul 3 az 1-ben recept. Végre meg tudom mutatni, mennyire egyszerű is elkészíteni egy piskótát, valamint hogy hogyan lehet gyorsan, friss lekvárt főzni, de megismerhetitek küzdelmes kalandozásaimat is zselatinvilágban.
Hozzávalók:
A piskótához:
  • 6 tojás
  • 12 púpozott EK őrölt mandula
  • 6 TK xilit
A lekvárhoz és a töltelékhez:
  • 1kg eper
  • 4dl kókusztej
  • 4+4 TK xilit
  • pár csepp citromlé és fél citrom reszelt héja
  • 1 csomag zselatin (por) + 3 lap
+ tortaformának egy félgömb alakú tál (kb. 20cm átmérőjű)

Kezdem mindjárt a piskótával. Az alaprecept roppant egyszerű, bármilyen lisztre illetve darált magra alkalmazható - gesztenyeliszt, mandula, mogyoró, dió, mák, kókuszreszelék. DE akad egy KIVÉTEL: a kókuszliszt!!!! Ebből sokkal kevesebb kellene, de hogy mennyi az a sok, azt még nem sikerült kikísérleteznem. Igazából nem is javaslom a használatát, mert nekem eddig, bármennyire is erőltetném, nem sikerült semmilyen értelmes desszertet kihoznom belőle. Túl erősen kókusz íze van, túl száraz, egyáltalán nem köt, és mindezek mellett még roppant drága is.

kedd, június 29, 2010

Tejszínes spárgaleves

A múlt héten kedvenc zöldségesem figyelmeztetett, hamarosan itt a spárgaszezon vége. Németországban mindenképp. Innentől pedig ismét csak importált görög/spanyol/stb. spárgát lehet majd vásárolni, ami közel sem olyan friss és finom, mint a helyi termés, amit általában frissen, aznap reggel szednek.
A sok sült spárga és baconos spárga után itt volt az ideje egy új receptet kipróbálni búcsúzóul. És ha már a leves újjáéledéséről beszéltem, hát miért ne éppen levest?!

péntek, június 25, 2010

Hamburger

A "hamburger" elnevezés eredete vitatott. A sonkához ("ham") biztosan semmi köze. A legvalószínűbb, hogy a Hamburger Steak kifejezésből származik, melyet elsőként egy 1842-ből származó amerikai szakácskönyv használ, és nem takar mást, mint darálthús-pogácsából készült steaket. Ezt az ételt úgy is nevezték: steak, hamburgi módra. Ha a húst kenyérre fektették/zsemlébe tették, akkor azt "hamburger szendvicsnek" nevezték. Tehát a hamburger Hamburgból származik, a jelentése pedig a 'csupán' a húspogácsát takarja,  így aztán teljesen paleo ;) Viccesen megjegyezhetném, hogy ez eredeti hamburger, mert Hamburgban készült. De inkább felvetek egy kérdést:

péntek, június 25, 2010

Majonéz házilag

Igen, erre is rászántam magam végre! Hogy miért? Azt  megtudhatjátok a következő bejegyzésemből. Remélem ez sokaknak némi kárpótlás a hosszabb szünetért :)
Majonézt akkor is érdemes saját kezűleg készíteni, ha nem követjük a paleolit táplálkozás elveit. Január óta áll egy tubus a hűtőmben, lássuk, mi van benne! Nem sorolom fel minden összetevőjét, de ezek már első ránézésre is gyanúsak: növényi olaj (na de milyen???), cukor, módosított (???) kukoricakeményítő, aroma (szójával), savanyúság szabályozók (citromlé, tejsav),  tartósítószer (szorbinsav), sűrítő anyagok (guar gumi, xantán gumi). Biztos, hogy szükség van adalékanyagokra a tartósítás érdekében, és az ízhatás sem mindegy... de kell ez nekünk?! A szervezetünknek biztosan nem. És az igazi majonézhez csupán az alábbi összetevőkre van szükség:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...