Paleo bejgli!!!!

Ember tervez… bejgli végez. Tavaly sikerült, gondoltam hát, idén sem lesz gond. Nem is lett volna, persze, ha megtalálom a jegyzeteimet tavalyról. Nem így lett. Azért belevágtam nagy lendülettel, megy ez pikk-pakk… most ott figyel a hűtőmben közel 1kg nembejglitészta. Várja a sorsát. Ötleteim vannak… de úgy döntöttem, ha már megígértem, hát ma akkoris, csak azért is, dafke megküzdök a bejgli sütéssel. 

Hozzávalók (2 tekercshez):

• 250g gesztenyeliszt
• 250g mandulaliszt
• 1 csipet só
• 50g (kb. 2 evőkanál) vajzsír
• 100g xilit
• 2 egész tojás
• 2dl kókusztej (zsíros, tejszínes típus)
• +1 tojásfehérje

Diótöltelék (1 tekercshez):

• 300g dió
• 100g xilit
• 1dl rum
• 0,5dl kókusztej
• 1 vaníliarúd

Máktöltelék (1 tekercshez):

• 200g mák
• 90 g xilit
• 1 vaníliarúd
• fél (kezeletlen) citrom leve és reszelt héja
• 0,5 liter kókusztej

A tésztához a liszteket 1 csipet sóval összekeverem, belemorzsolom a vajat és ha egyenletesen eloszlott, hozzákeverem a xilitet. A tojásokat felverem a kókusztejjel, és jöhet a tésztagyúrás. Ha kész, pihentetem, legalább 1 órát. Ez idő alatt el is készül a töltelék. A mákossal kezdem, mert az főzö, és töltés előtt még ki is kell hűlnie.
A mákot kávédarálóban ledarálom a xilittel, felöntöm kókusztejjel, belereszelem a citrom héját, hozzáadom a citromlevet, belekaparom a vaníliát (a kikapart rudat is beledobom, ráérek kihalászni ha kihűlt és már töltöm a bejglit) és alacsony, közepesen alacsony hőmérsékleten sűrűre főzöm.
A diót a xilittel ledarálom, hozzákaparom a vaníliát, majd összekeverem a rummal és a kókusztejjel. Kész.
A tésztát nyújtásához egy rugalmas, feltekerhető műanyag nyújtó"deszkát" használok. Ez csak azért fontos, mert a tészta puha, könnyen törik és kézzel képtelenség feltekerni. Ha ilyenetek nincsen, akkor feszítsetek ki alá folpackot, azon nyújtsátok. Nagy segítség lesz a tekerésben!
A tésztát két egyenlő részre osztom és max. 0,5cm vastag téglalapot nyújtok belőle. Nálunk a sok töltelék, vékony tészta a nyerő. De persze erről mindenkinek megvan a maga legtutibb véleménye. Legalább annyira kulcskérdés, mint a bejgli behajtott végei. Amiről tudni kell, hogy általában persze senki nem szereti ezt a darabot a kevés töltelék miatt (nekem ez a kedvencem), mégis, ha nem hajtjuk be, akkor az a vendégek szemében szinte már nem is bejgli. A behajtás pedig kifejezetten kritikus pont: reped, kihajlik, bumszli lesz… Erre azt a trükköt találtam ki az idén, hogy a tészta két végét (mondjuk 2-3 centit) elvékonyítom. Ezzel nagyjából elkerülhető az összes fent említett buktató.
A tölteléket egyenletesem oszlatom el, de a széleit, mind a négyet, elvékonyítom.
Ha sikeres a tekerés, nem repedt meg, és még a tepsibe is egyben át tudom gurigatni (létezik ilyen szó?:), akkor már csak a tojásfehérje hiányzik a tetejéről. Ez megint egy külön téma, mert van, aki a sárgájára esküszik, van aki vegyesen csinálja… én maradtam (Horváth Ilona hagyományos receptje szerint) a fehérjénél. Átkenem egyszer, megy a bejgli a hidegbe. Tíz perc után átkenem mégegyszer, bejgli újra a hidegbe. Majd kb. fél óra hűtés után az előmelegített sütőbe (170 fok, alsó-felső sütés), kb. 45 perc - 1 óra.

Jó étvágyat!

Süttök bejglit az idén? Hogyan? Diós vagy mákos a kedvenc?

Az enyéimet épp most vettem ki a sütőből. A sok töltelék visszavágott: a bejglim megrepedezett. De ettől függetlenül szép barna, illatos… nagyon guszta! Felvágva pedig megerősítést nyert a repedés oka is: vékony tészta, vastag töltelék.