Az eperfagyi, eperfagyi...

Már-már megemlíteni is közhelyes, mégis muszáj ide beszúrnom, mert amíg készült a fagyi, végig ezt a dalt dúdolgattam :)

Ha otthon lennék, akkor mindenféle kísérlet helyett felkeresném a barátaim cukrászdáját Zalakaroson, ahol életem legfinomabb fagyijait ettem! De most tanulmányi kirándulás helyett az interneten keresgéltem recepteket. Na jó, nagyon sokat nem kellett, mert kedvenc főzőműsoromból tudom, hogy Johann Lafer, duplán Michelin csillagos mesterszakács különösen otthon van a desszertek világában, és előszeretettel készít fagylaltkülönlegességeket. Meglestem hát a weblapját, és találtam is többféle verziót. Az alaprecept kb. mindenhol megegyezik, egyszerű, átlátható, követhető. Íme a paleo változat!

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 2 tojássárgája
  
• 500ml kókusztej
• xilit (ízlés és ízesítés szerint, lásd lent)

Fahéjas fagyi:

• 4 csapott tk őrölt fahéj
• 4tk xilit

Eper fagyi:

• 500g eper, negyedelve (én sajnáltam a friss epret felhasználni, a mélyhűtött verzió mellett maradtam:)
• 8tk xilit

Az előkészületet, ha csak nincsen fagylaltgépetek, már előző nap meg kell kezdeni: jégkockahűtés. Nem, erre nem a fagyiban lesz szükség! Erre azért van szükség, hogy a fagyit szép kristályosra tudjuk hűteni: a jégkockákkal kibéleltek egy nagyobb edényt, feleresztitek kevés vízzel és ebbe kerül majd egy kisebb edény a fagyival. Kb. 15-20 percet kell folyamatosan kevergetni, mielőtt a mélyhűtőbe kerül.
A másik, sokkal hatékonyabb megoldás, ha elég helyetek van a mélyhűtőben (nekünk nem volt:), hogy a nagyobb edénybe vizet raktok, bele a kisebb edényt (valamilyen nehezékkel a közepén) és így fagyasztjátok le. Fontos, hogy mindkét esetben fém edényeket használjatok, ezek jobban közvetítik a hideget, mint a műanyag tálak.
Másnap azzal kezdtem, hogy kirakósat játszottam az edényeimmel: kell egy páros, amiben tudom gőz felett kevergetni a fagyit (tehát egy nagy edény, és egy kisebb, hasonló átmérővel, de kevésbé mély), és kell egy páros, amiben ugye hűteni tudom a fagyit. Innen már simán ment minden!
A nagyobb, gőzölésre szánt fazék alján vizet melegítettem. Nem kell forrnia,  a határt kellene elcsípni a gyöngyözés és a forrás között valahol. Ha esetleg van megfelelő hőmérőtök, akkor ez kb. 75-80 fok.
A kókusztejet a cukorral feltettem főni egy kis lábasban. Ha fahájas fagyit készítetek, adjátok hozzá az őrölt fahájat is. De ugyanezt alkalmazhatjátok vaníliafagyira is, akkor egy vaníliarudat kaparjatok bele és a tegyétek mellé a hüvelyét is főni. Amíg melegedett, a 2 tojást és a 2 tojássárgáját habosra kevertem (szép krémszínűre). A tojásokkal nekem piszok szerencsém volt, mert  az első tojásnak amit felütöttem egyből 2 sárgája volt, így megspóroltam egy 'elvesztegetett' fehérjét :D Hihetetlen!
Ezután a tojásokat a gőz fölött kevergettem tovább és nagyon lassan hozzáadtam a forró (de nem forrásban lévő!) kókusztejet. Addig kevergettem, míg szép, már-már puding állagúra nem sűrűsödött. Kb. 15-20 perc.
Így volt időm azon mélázni, mennyire jó is volt gyerekkoromban cukrászdába járni, és kár, hogy erről az élményről immáron le kell mondanom. Akkoriban még képes voltam megenni 5 gombóc fagyit, és különös boldogsággal töltött el, amikor egy szűnni nem akaró torokgyulladás okán a gyermekorvosom 'rendeletére' kellett rengeteg fagyit ennem. Énekelgettem az eperfagyit, és rájöttem, mennyire jó a paleo! Soha nem jutott volna eszembe magamtól fagylaltot gyártani, ha ehetek a sarki cukrászdában is. Pedig mégiscsak jobban esik a saját készítésű, egyéni ízlésemre szabott fagyi! És így azt is biztosan tudhatom, amit a legtöbb helyen (kivéve pl. a fent említett cukrászdát:) nem: mi van benne? :D
Ekkor ráeszméltem, hogy készen van puding és levettem a gőzről. Ha eperfagyit csináltok, akkor ezen a ponton kell hozzáadni az epret, majd egy botmixerrel pépesre keverni. 
Végül egy szűrőn keresztül beleöntöttem (eperfagyi esetén passzíroztam) a hűtőtálba. Kb. 15-20 percig még kevergettük lassan egy habverővel. Ez idő alatt szépen lehűlt, a habverő már hullámokat rajzolt benne. Ekkor átöntöttem egy kisebb tálba és betettem a mélyhűtőbe. Habverőstől. Jártunkban-keltünkben még meg-megkavartuk (kb. 15-30 percenként). A fagylalt mennyisége meg is csappant látványosan mire megfagyott :D
Kevergetni-kavargatni... ez tényleg nagyon fontos, mert míg a fahéjas fagylalt már-már tökéletesnek tűnt, az eperfagyira elfogyott a türelmünk, mindössze kb. 5 percig kevertük a hűtőtálban, és láthatóan sokkal jegesebbre fagyott. Bár az is lehet, hogy a mélyhűtött, vizes eper az oka?
Félidőbe már nagyon boldog voltam: nem kell ide fagyigép, megy ez mint a karikacsapás! De másnap kiderült, sajnos mégsem ilyen egyszerű.  A szép krémes, kristályos fagylalt másnapra kőkemény lett. Ennek feltehetően az az oka, hogy a mélyhűtőnk túl hideg, a hűtőnk pedig túl meleg a tárolásához. És ez még fagylaltgéppel sem kiküszöbölhető. Most már tudom, mi az értelme a két kondenzátoros hűtőknek, amiről anno lemondtam:( Végül azt találtam ki, hogy a fagyit fogyasztás előtt kb. 1/2-1 órával kiveszem a mélyhűtőből és áthelyezem a hűtőbe. Így felenged annyira, hogy 'gombócolható' legyen :)

A legnagyszerűbb, hogy épp azon gondolkodtam, mi a fenét is kezdek az összegyűlt tojásfehérjével, és akkor bumm, megtaláltam ezt a receptet: citromfagyi!!! Hát nem szuper?!

Hozzávalók (Az eredeti recept szerint):

• 1 tojásfehérje
• 4 citrom leve
• 2dl víz
• xilit (ízlés szerint)

Az én receptem (mivel igazából harmadik fagyira nem készültem):

• 1 tojásfehérje
• 2 citrom leve és reszelt héja
• 1dl víz
• xilit (4+1 púpos tk)

Az elkészítés pedig még egyszerűbb, mint a tejszínes fagyik esetében. A citromlevet a vízzel, a xilittel és a citromhéjjal feltettem főni. Amikor felforrt, azonnal levettem a tűzhelyről és hűteni kezdtem. Amikor már épphogy csak langyos volt, felvertem a tojásfehérjét 1tk xilittel kemény habbá, majd nagyon, nagyon de nagyon lassan és óvatosan kevertem hozzá a kihűlt citromos szószt. Ez is ment a hűtőtálba, majd 15-20 perc kevergetés után, szintén habverőstől, a mélyhűtőbe. Amíg hűl, gyakran kettévált, alul citromlé, felül tojáshab. De mi szorgalmasan kevergettük, így végül mire megfagyott, nagyon szép elegyet alkotott.
Ez az egyetlen fagyi, ami másnapra sem fagyott kőkeményre. Sőt, egy picikét talán túl puha is maradt. Lehet, ha az eredeti recept alapján készítem, akkor tökéletes fagyi lett volna belőle?

Persze, mire ezt megírtam, mind elfogyott :D Első próbálkozásra nem rossz, aztán remélem, hogy eljutok még az idén arra a 'tanulmányi útra' és lesz, aki segít tökéletesíteni a paleolit fagyi receptjeimet.

Jó étvágyat!