Breaking! Paleo kenyér vol. 3!

Történt, hogy családom kenyérfalóját megérintette a cukorbetegség szele, én pedig azonnali diétára kényszerítettem. De hogy kicsit könnyítsek az ügyön, első látogatása alkalmával ismét kenyérsütésbe fogtam. Hát ez született belőle:

Lapos kenyér és avokádókrém

Ki voltam éhezve avokádóra. Hetek óta kerülgettem a zöldségespultokban található mini "avokádó utánzatokat" aranyáron. Aztán lett. Kettő. Szupermini. És az egyszerűség kedvéért avokádókrém. Terv szerint mini palacsintákat gyártottam volna hozzá, de a sors másképp döntött. Így megszületett második "kenyérpótlóm" (évente egy épp elég:). Lapos kenyér. (Nincs ennek valami jobb neve?!)

Breaking news: kenyeret sütöttem!

Több mint fél év paleo után erre is rászántam magam. Hogy miért, azt igazából nem is tudom. Eddig beértük anyukám kenyerével. Olykor-olykor azért jól jött, de zavart, hogy abban csak-csak van zabkorpa. Aztán ma délelőtt, valahogy ihletem támadt. Nézegettem a hűtőmben a megannyi rám maradt tojásfehérjét, kidobni mégis kár lenne, nem is tudom, mi a fenét csináljak belőle... és hirtelen olyan egyszerűnek tűnt: Kenyeret! Elég egy tálat bepiszkolni, csak pikk-pakk összekeverem és már mehet is a sütőbe! Talán a bolondok szerencséje, de így lett :D Kicsit ormótlan, repedezett, de az enyém. Az én kenyerem! Kívül ropogós, belül puha és csuda finom! Semmilyen hozzávaló íze nem dominál. Egyszerűen finom, kenyérízű. Sajnos be is vágtam már két szeletet, vajasan (pontosabban vajzsírosan! Ha vajat írok, én mindig vajzsírra gondolok. Csak néha megfeledkezem magamról.) zsázsával megrakva. Most nem győzök ujjongani és levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra. Tényleg, igazán büszke vagyok magamra.