Csicsókakrémleves

Most miért veszel ilyen sokat? Én ebből úgysem eszek! Egyedül fogod megenni! - háborgott Ínyencebbik Felem a piacon a fél kiló csicsóka láttán. Na, azt majd meglátjuk, gondoltam én... 

Tény, hogy a csicsókának nagyon jellegzetes íze van, valaki vagy szereti, vagy utálja. Éppen ezért, nagyon ügyesen, óvatosan, kreatívan kell ízesíteni, mert elég egy megfontolatlan fűszer és oda az ízharmónia. Nekem több kísérletem is zátonyra futott már. Most, egy hirtelen ötlettől vezérelve arra jutottam, megpróbálom a zellerkrémleves mintájára, hátha a kókusztej finomít az ízén.

(Paleo szempontból fontos tudni, hogy minden híreszteléssel ellentétben, a csicsókának semmi köze a krumplihoz, nem tartalmaz keményítőt (forrás: nutritiondata). Ezért sem értettem, miért zártuk ki oly sokáig a paleo alapanyagok köréből. Mindegy is. A lényeg, hogy végre lehet, hivatalosan is "rehabilitálva". Éljen a csicsóka!) 

Zellerpüré/főzelék/krémleves

Na jó, tudom, sokaknak már a cím elolvasása után tovább is lépnek. Zeller?! Nem, nem, soha! Bevallom, én sem rajongok érte. Belefőzöm a húslevesbe, beleteszem a malac lapockájának a páclevébe, néha magamba erőltetek 1-2 falatot és ennyi. Aztán támadt egy ötletem! Adtam neki egy esélyt, mert hát mégis egészséges a zeller, és jó dolog bővíteni a köretek listáját. Sikerült! Imádom! Bár pürének indult, főzelék/krémleves lett belőle. Kevesebb kókusztejjel tökéletes püré. Így az ünnepi falatozások közepette pedig egészen jól esett ez a könnyű krémleves. Egy kis pihenő :)

Erőleves lazaccal - melegítő vitaminbomba!

Tél van, kellenek a jó kis melegítő levesek, a vitaminok! De be kell valljam, ezen a területen van még hová fejlődnie a kreativitásomnak. Nincs sok levesrecept a blogon, és ez sajnos nem véletlen. Persze húsleves van nálunk, havonta egyszer (kell a jó kis alaplé), de emellett általában csak a tervek vannak, hogy persze, majd több levest fogok főzni.  Majd.
Történt azonban, hogy hanyag módon szedtem a vitaminokat... khmm... és most megvan az eredménye:) Na jó, nincs láz, semmi vészes, tegnap kezdődött, ma már múlik. És még haszna is volt: megihletett! Se kedvem, se erőm nem volt bevásárolni és gyógyító-húslevest főzni. Körülnéztem inkább a hűtőmben. Íme, az eredménye:

Tejszínes spárgaleves

A múlt héten kedvenc zöldségesem figyelmeztetett, hamarosan itt a spárgaszezon vége. Németországban mindenképp. Innentől pedig ismét csak importált görög/spanyol/stb. spárgát lehet majd vásárolni, ami közel sem olyan friss és finom, mint a helyi termés, amit általában frissen, aznap reggel szednek.
A sok sült spárga és baconos spárga után itt volt az ideje egy új receptet kipróbálni búcsúzóul. És ha már a leves újjáéledéséről beszéltem, hát miért ne éppen levest?!

A leves újjáéledése

Korábban csak akkor főztem levest, ha elfogyott a mélyhűtőből a húsleves alaplevünk, mondjuk úgy kéthavonta egyszer. De ez mától másképp lesz! A húsleves kapcsán is mindig elfogott az érzés, hogy most nagykanállal eszem az egészséget, hogy a leves jó, a leves finom, tápláló, könnyű! Végül mégsem próbálkoztam más levessel. De most addig gondolkodtam rajta, mit kezdjek a tokányból megmaradt gombával, míg leves nem lett belőle. Tárkonyos pulykaragu. Mától újra sok-sok leves!

Hozzávalók:

• 500g pulykamell
  
• 1 vékony szelet sonka
• 200g csiperke
  
• 1 nagyobb szál répa
  
• 1 közepes karalábé
• 1-2ek vajzsír (vagy más zsiradék)
  
• 1 fej friss fokhagyma (vagy ízlés szerint pár gerezd szárított)
  
• 1dl leves alaplé (én csülköt használtam, mert tévedésből ezt vettem elő a mélyhűtőből. De nagyon illett a leveshez, pláne a sonkaszeletkék miatt:)
  
• 2-4tk friss vagy morzsolt tárkony
  
• 1tk egész bors
• újhagyma (a tálaláshoz)