Egzotikus rakott karfiol

Nem kell nagy hókuszpókuszra gondolni. Néha egy parányi összetevő is elég ahhoz, hogy az ételt különlegesebbé varázsoljuk. Ez esetben a római kömény a titok nyitja. Ez a fűszer hazánkban nem túl elterjedt, én németországi életem előtt, bevallom, nem is hallottam róla. Most viszont sokkal jobban szeretem, mint a köményt. Utóbbi sosem tartozott a kedvenc fűszereim közé, mindig csak nagyon keveset, nagyon óvatosan használtam, mert az aromája 'belemászik' az orromba. A római kömény más. Íze szintén markáns, de csípősebb, kesernyésebb mint az általunk ismert kömény. Bár azt mondják, nem alkalmas a kömény helyettesítésére, én bizony sokszor cserélem le a köményt római köményre. Mivel a keleti konyha egyik alap fűszere (fűszerkeverékek, mint a curry, a garam masala nélkülözhetetlen alapanyaga), könnyen egzotikussá varázsolhatjuk vele ételeinket.
Úgy látszik, még mindig hat rám a chili és vanília láz, mert amíg a római köményről próbáltam érdekességeket gyűjteni, Chili&Vanilia gasztroblogjára bukkantam. Nem paleo receptoldal, de sok mindent megtudhattok a római köményről a fenti link alatt, vagy a vaníliáról itt.

Hozzávalók:

• 1 fej karfiol
• 500g darált marhahús
  
• 1 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1tk vajzsír
  
• 1-2dl száraz fehérbor (fűszeres tramini)
• só
  
• frissen őrölt fekete bors
  
• 1/2-tk őrölt római kömény
  
• 3 tojás
  
• 100g Grana Padano (16 hónapig érlelt)
  

Nem rossz, ha két szakács van egy konyhában, de azért jobb előre tisztázni, éppen ki a szakács és ki a kukta. Innentől sima ügy! Ez alkalommal nekem jutott a kukta szerepe, és 'ínyencebbik felem' alkotott. Leginkább az volt a dolgom, hogy megfigyeljem mit/hogyan csinál, hogy meg tudjam osztani veletek.

Első lépésként egy nagy fazék aljába vizet engedett és feltette a tűzhelyre forrni. A karfiolt megmosta, virágjaira bontotta és egy szűrőben (ami szerencsénkre éppen passzol:) a fazékba tette. Így a karfiol nem ért a vízbe, és lefedve kb. 10 perc alatt kényelmesen megpárolódott.
Ez idő alatt én bekapcsoltam a sütőt, hogy előmelegedjen: 220 fok, alsó-felső sütés. Í.F. (nevezzük most így:) feltette a 3 tojást főni (keményre kell főzni őket), megpucolta és felkockázta a hagymát, felkarikázta a fokhagymagerezdeket.
A hagymát, a teáskanálnyi vajzsírral egy nagyobb serpenyőben  közepes hőmérsékleten üvegesre párolta, majd ráborította a darált marhahúst és a fokhagymaszeleteket. A húst pirítani kell, nem főzni, így ha levet ereszt, kapcsoljátok forróbbra a platnit, hogy a lé gyorsan elfőjön és a hús piruljon. Amikor a darált hús 'morzsáira' esett és szépen megpirult, Í.F. nyakon öntötte 1-2dl száraz, fűszeres traminivel. Az alkoholt szépen elfőzte, ez után következett a fűszerezés. Só, bors (ízlés szerint) és a darált római kömény. Ebből nálunk kb. 1/2-1 teáskanálnyi került a húsra, de javaslom, inkább óvatosan próbálgassátok. Kezdjetek csupán pár csipettel, kóstolgassátok, mert utólag még mindig könnyebb hozzáadni a fűszert, mint kiválogatni az ételből :D

Innentől már nem is volt más dolgunk, én, mint 'szorgalmas' kukta elegyengettem a húst a jénaiban, míg Í.F. megpucolta és felkockázta a keményre főtt tojásokat, majd  a húsra szórta és a tetején szépen elrendezte az óriási karfiolrózsákat. Végül az egészet meghintette a frissen reszelt Grana Padanoval és betette a sütőbe.
A Grana Padano nagyon hasonlít a parmezánra, és bevallom,  én sokáig azt hittem, hogy egy parmezán utánzattal van dolgom. De nem! Tényleg hasonló, de mind ízében, mind állagában sokkal  lágyabb. Több fajtája van, attól függően, hogy mennyi ideig érett. A mi receptünkhöz elég lett volna a 'friss' verzió, ami 'csak' 12 hónapig érett, de most ez volt otthon, és a plusz 4 hónap érlelés szerintem nem ártott neki, sőt!
Pontosan nem tudom, mennyi idő alatt lett kész, de a reszelt sajt nagyon jó indikátor. Mivel mindent előpároltuk/sütöttünk, elég megvárnunk, míg a sajt megolvad, megpirul a tetején.
Jó étvágyat!